Hipertónia megtorló könyv elolvasva, == DIA Könyv ==

Az elmúlt pár évemben igen sok problémával kellett megküzdenem. Elvált 43 éves nő vagyok, van egy felnőtt fiam. Ezelőtt 5 évvel lett egy párkapcsolatom, 2 évig együtt éltünk, Egy évig különéltünk a párommal, de tartottuk ugyanúgy a kapcsolatot, majd az idén márciusban ismét összeköltöztünk. Ugyanebben a hónapban kiderült, hogy Édesapám gégerákos tüdőáttéttel.

Édesapám elhalálozott tíz nappal ezelőtt, természetesen nagyon nehéz feldolgozni, az én szülői viszonyom nagyon jó, nagyon kötődtünk — kötődünk egymáshoz, még az is nehezíti, hogy Édesanyám is beteg.

A páromnak nagyon hipertónia megtorló könyv elolvasva gyermekkora volt, édesapja ivott, szülei sokat veszekedtek, állandó volt gyermekként számára a szorongás, a félelem, amely tizenpáréves korára agresszivitásba váltott át.

Nagyon jó ember, tudom, érzem, hogy szeret, de lelki szegény, látszólag érzéketlen.

A legnagyobb nehézségem ebben az időszakomban, hogy tartanom kell magam mindenhol. Beteg Anyukám előtt nem sírhatok, hisz nagyon nagy a fájdalma, 53 évet éltek le együtt, Fiam előtt tartom magam, hisz elvesztette az első olyan embert, akit nagyon szeretett, munkahelyen is tartanom kell magam, a párom előtt is, mert neki az én szomorúságom ingerültséget vált ki belőle persze vannak kivételekde látom, hogy nyomasztja, hogy nem vagyok olyan, mint korábban, szerintem eszébe juttatja a gyermekkorát.

Mielőtt Édesapám elment, szinte minden nap hívott, most nem, úgy érzem, hogy kerül és annyira egyedül érzem magam. Mikor én ezt szóvá teszem neki, hogy nem kérek sokat, csak kicsit többet törődjön velem, mint korábban, csak naponta eggyel többször öleljen meg, mint máskor.

Tegnap is összevesztünk. Rossz kedvem volt, kérdezte, mi a baj, de én azt mondtam semmi, mert ha beszélek bármilyen problémámról, látom, hogy nyomasztja, nem szereti hallani, bár végighallgat, de érzem, hogy nem jó neki, ezért nem beszélek róla.

Terjedelme: min.

Később kijön,mert mégsem tudom magamban tartani, csak akkor sajnos már én is ingerültebben mondom el neki, hogy mi bánt, hogy nem törődik velem.

Később én közelítettem felé, hogy ne haragudjon, most egy ideig biztos ilyen leszek, nem tudok még jókedvű lenni, kértem, hogy öleljen meg, nem tette, ma reggel is így váltunk el, hogy haragszik rám.

Mit tegyek, hogy nekem is és neki is jobb legyen?