Áttörve a holtpont hipertónia könyvét

Családunk szabadidős programjait a környék adottságai határozták meg: szüleimmel és három testvéremmel gyakran fordultunk meg a lankákon. A kirándulásoknak praktikus haszna is volt: kutató szemekkel figyeltük az erdő alját, és ennek megfelelően gyakran került gomba az asztalunkra. Így hát természetszeretetemet szüleimnek és a falunkat körülölelő, dimbes-dombos tájnak köszönhetem.

Nagyon szerettem volna sportolni valamit, de nem atletizálhattam, mert a falu iskolájának nem volt tornaterme. A nyolc osztály után Budapestre, a Vasútgépészeti Technikumba kerültem. Ekkorra már a súlyemelés vált a kedvencemmé: szerettem volna nagyon erős legény lenni. Kitágult pupillával néztem a televízióban a súlyemelő világbajnokságot. A duzzadó karú férfiak iszonyatosan szenvedtek a hatalmas súlyok alatt, mégis csodálatos hatással voltak rám.

Anyukámhoz fordultam: súlyemelő szeretnék lenni! Nekem azonban nemigen volt kedvem hosszabban és gyakrabban a tankönyvek fölé görnyedni.

Mivel áttörve a holtpont hipertónia könyvét maradt más, vasúti sínt emelgetve és áttörve a holtpont hipertónia könyvét tucatjaival fejlesztettem izomzatomat.

Szerencsére az anyai szív idővel mindig megpuhul. A technikum második osztálya után, a nyári szünidőben, eljárhattam Gödöllőre súlyt emelni. Az edzőterem falai között hamar kiderült, hogy remekül megy a vasgyúrás - ettől persze még jobban belelkesedtem.

Éltem-haltam hőn vágyott sportomért. A nyáron a Keleti pályaudvarra jártam be szakmai gyakorlatra. Egyik nap valamiért elhúzódott a munka.

Futnom kellett a vonathoz, hogy el ne késsem az edzést. A szerelvény már elindult, és felém tartott. Felugrottam a gyorsuló szerelvényre, de elvétettem a mozdulatot, és visszazuhantam a földre. Pokoli fájdalmat éreztem: eltört a sípcsontom, ahol ugrás közben bevertem a vonat lépcsőjébe. Ez még nem is lett volna olyan spirulina magas vérnyomás esetén baj, de a kerék leszelt a sarkamból egy húszforintos nagyságú bőr- és húsdarabot.

Összeszedtem a szétszóródott holmimat, és leültem a sínre. Kezemmel erősen elszorítottam vérző lábamat: a csont sokkal jobban fájt, mint a lenyesett sarkam. Szirénázva érkezett a mentő. A Péterfi Sándor utcai kórházba kerültem, ahol szakszerűen összefoltozták a sarkamat. Teltek-múltak a napok, és én visszakerültem a műtőbe.

• Mennyire hasznos az áfonya magas vérnyomás esetén
• Klftiialaényi asoiurall Mlepeirc tej.
• Vagy apportra kész farkaskutyát, gazdája kezében az eldobásra szánt követ fixírozva.
• A táplálkozás természetes alaptáplálkozás, ha nem írunk elő egyéb speciális táplálkozási formát koplalás, gyümölcskúra, vegetáriánus étrend.

Amikor felébredtem a kórházi ágyamban, hallom, hogy az ágy szélén ott sírdogál a nővér. Tisztában voltam vele, hogy olyat cselekedtem, amit nem lett volna szabad. Életfogytig tartó büntetést kaptam érte. Azért kellett amputálni az alsó lábszáramat, mert nem indult meg a vérkeringés a lábfejemben. Szüleimnek írásban kellett beleegyezniük a csonkolásba. Ahogy megtudtam, furdalni kezdett a lelkiismeret, pedig egy szó szemrehányást sem kaptam tőlük felelőtlen viselkedésemért.

Megpróbáltam szépíteni a baleset körülményeit, de hamar átláttak ritka szövésű szitámon. Nem kellett mélyen eltöprengenem azon, hogy válhat-e még belőlem súlyemelő? De az is vitán felül állt, hogy továbbra is fogok sportolni. A kérdés csupán annyi volt: melyik, önállóan űzhető sportot válasszam?

Hozzászólások

Még a kórházi ágyon üldögélve kitaláltam: kajakozni fogok! Példaképem Szalai Margit volt, aki úgy kajakozott, hogy combközéptől hiányzott a lába. Fél évvel a csonkolás után művégtagot kaptam. Mankóval róttam a pesti flasztert.

Különösebben nem zavart az állapotom, de az igen, ha át akarták adni az ülőhelyet a tömegközlekedési járműveken. Egy év kihagyás után folytattam, majd sikeresen befejeztem a középiskolát. Tizenkilenc éves voltam, amikor megvalósíthattam a kórházi ágyban kiötölt tervemet.

Protekcióval kerültem a BKV kajakosai közé. Már az első napokban nyíltan megmondta az edző: az izomzatod kialakult, ezért jelentős eredményekre ne számíts! Nem kedvetlenített el a jóslat.

Folyóiratok

Naponta jártam edzeni a vízpartra. Mélyeket húztam a lapáttal a Duna vizében. Úgy látszott, hogy igaza lesz az edzőnek, mert az első évben csak utolsó előtti helyezéseket értem el. Én azonban szerettem választott sportomat, ezért továbbra is nagy kedvvel lapátoltam. Hittem benne, hogy megy ez még jobban is! Kitartó munkabírásomnak köszönhetően a harmadik év végére első osztályú versenyző lettem. Bár igazából egyesben szerettem volna indulni, mégis párosban vagy négyesben kellett vízre szállnom.

A társas evezés közben rájöttem, hogy mások sikeréért jobban tudok küzdeni, mint a sajátomért. Erősnek már elég erős voltam, amikor lekerültem a kajakozók közé, de a kitartásomat jelentősen fejlesztette ez a sport. A legjobb eredményemet kajak négyesben értem el, amikor másodikak lettünk az országos bajnokságon. Figyelembe véve, hogy bármely hazai versenyen indul egy-két világ- vagy olimpiai bajnok kajakozó, ez komoly fegyvertény volt. Elmúltam hipertónia fehérjék éves, mire megnősültem.

A daganatos megbetegedések rendellenességeinek korrekciójára szolgáló módszerek

Hamarosan megszületett a kisfiunk. Felmértem a család helyzetét, és pár napon belül úgy döntöttem, hogy abbahagyom a kajakozást. Hét évig űzött életformámtól búcsúztam el, hogy jó apuka lehessek. Az, hogy - legalábbis a feleségem szerint - mégsem vagyok jó apja gyermekeimnek, csak évek múltán derült ki, amikor már két fiunk volt.

A megromlott párkapcsolatnak válás lett a vége. Még nagyban kajakoztam, amikor kezembe került néhány, hegymászó élményekről beszámoló könyv. A tiszteletet parancsoló csúcsok és a környező, végeláthatatlan táj szépsége megragadta fantáziámat.

Mélyen megérintett a csúcsra érkezés örömteli pillanatának leírása is. Egyre jobban incselkedtem a hegymászás gondolatával. A hiányzó lábam miatt azonban alkalmatlannak tartottam magam erre. Most nem volt előttem példakép, és a járatlan út vakvágánynak tűnt. Gondolatban azért továbbra is foglalkoztattak a hegyek. Rájöttem, hogy a hegymászásban az embernek csak önmagát kell legyőznie - mást nem.

Ráadásul a hegyet nem lehet két vállra fektetni: vitathatatlanul ő az erősebb. A bércek tetejére csak alázattal lehet feljutni. Ezek a felismerések az elevenembe vágtak, mert nem szerettem embertársaim ellen küzdeni.

már kilencedik éve írom, amit gondolok

Még házas ember voltam, de már gyakran megcsörrent a kanál a konyhában. Az egyik ilyen alkalom után összekaptam magam, és elutaztam a Tátrába, túrázni. Tudni akartam, hogy mire vagyok képes egy szál magamban a hegyi ösvényeken, a meredek kaptatókon. Nem vallottam szégyent önmagam előtt, és ez sokat segített abban, hogy a legközelebbi kanálcsörgés után már gondolkodás nélkül tegyem be a meleg pulóvereket a hátizsákba.

Rákaptam a hegyekre. Első, jelentősnek mondható hódításom a Lomnici csúcs volt. Egy nap alatt jártam meg oda-vissza az utat, és út közben szemem valósággal itta a táj szépségét. Nagyon jól éreztem magam a csendben. A meredek, kapaszkodós részeknél drótkötélbe fogódzkodva húztam fel magam a könnyebben járható szakaszig. Az a boldogság, ami akkoriban megvolt - az igazi csúcsélmény - azóta valahogy kikopott belőlem. Mert akkor éreztem meg először a tiltott gyümölcs ízét. Szász Svájc hegyei után Bulgáriában a Pirin bebarangolása alaposan hozzájárult hitem megerősödéséhez.

Igenis, képes vagyok a hegyeken csatangolni!

A tumor szétesése: okok, jelek, kezelés, lokalizáció

Valahogy ekkortájt válhattam el feleségemtől. Új szerelmem az Alpok lett. Komolynak mondható, négyezer méter feletti csúcsok vártak rám. Három - a Breithorn, a Monte Rosa és az Obergaberhorn tetejére fel is jutottam Svájcban: ezzel szereztem meg magamnak a belépőt az igazi hegyek közé.

Hegymászás közben a lábprotézisem nem akadályozott különösebben. A meredekebb falakon csak úgy bizonyosodhattam meg arról, hogy jó-e a lépés, ha odanéztem.

Mi tagadás, a tervezők nem kétezer méter szintkülönbség, vagy húsz kilométernél is nagyobb távolság megtételére fejlesztették ki a protézist.

Vitathatatlan előnye volt viszont a műlábamnak a jobbal szemben, hogy egyszer sem fázott a hófödte és szélfújta csúcsokon. Ha felértem a hegytetőre, mindig eszembe jutottak a könyvben olvasottak: mit érez a hegymászó a csúcsra érve?

Nos, én annyira kimerültem addigra, hogy az elém táruló panoráma szépségének sem tudtam örülni. Ha meg sűrű köd ült a hegyre, nem is láttam belőle semmit. A tudat tett boldoggá: az, hogy ott vagyok, egyedül vagyok, megcsináltam! Ekkor már mélyen belém ivódott, hogy a mászásnak akkor van vége, ha már visszaértem a kiinduló pontra.

Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság? Nem úgy van az, ahogy hiszik, szegények. Át vannak verve, és átvernek másokat.

A csúcs mindig félúton van, és ezt ne feledje senki - pláne azok, akik kedvet kaptak a hegymászásra! A balesetek, tragédiák jó része a visszaúton következik be.

A rosszindulatú daganat tünetei

Van, aki kienged ereszkedés közben. Nem koncentrál annyira a lépéseire, mozdulataira, mint odafelé. Öreg hiba! A túraélményeimen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a hegymászással is. Miért is ne?

Elmentem a Bajcsy-Zsilinszky útra, a Hegymászó Szövetségbe. Az űrlapok mögött ülő akárkinek elmondtam, hogy tanfolyamra jelentkeznék, de van egy kis probléma. A könnyebb érthetőség kedvéért elmondom: a hosszú nadrágban nem látszott, hogy az egyik lábam művégtagban végződik.

Gyorsan cikáztak fejemben a gondolatok. Én ugyan nem erősködöm tovább ezzel a szakemberrel. Számomra megfelelő alap volt a svájci Alpokban nyújtott teljesítményem. Képes vagyok rá - akkor áttörve a holtpont hipertónia könyvét, ha nincs hivatalos, pecsétes igazolásom.

Jelentkeztem az OSC hegymászószakosztályába, ahová fel is vettek tagnak - bár nem minden előzmény nélkül. Első sziklamászó élményeimet ugyanis a Pilisben szereztem. Csobánka fölé magasodik az Oszoly-szikla. Alpesi túrám előtt többször is kimentem a függőleges falhoz tapasztalatot gyűjteni. Az OSC hegymászói rendszerint ott gyakoroltak. Látták, amint szakszerűen kapaszkodom fölfelé, és csak nagy sokára vált világossá előttük, hogy az egyik lábam műláb.

Valósággal megdöbbentette őket, amikor ráébredtek, és amikor jelentkeztem, se szó, se beszéd, felvettek az OSC hegymászószakosztályába. Fél év próbaidő állt előttem.

A kérdés az volt a szakosztály tagjai számára, hogy tetszik-e nekik ez az ember, vagy sem? Hiába jó mászó valaki, ha emberileg nem jön ki társaival. Hegymászás közben a csapattársak annyira egymásra utaltak, hogy csak a felhőtlen viszonyban lévő embereknek van sanszuk az eredményes együttműködésre.

Százszázalékos szavazataránnyal véglegesítettek a fiúk - ami persze egyáltalán nem jelentette azt, hogy mindenki velem akart volna mászni.

Egyiküket-másikukat megkörnyékeztem, hogy jöjjön ki velem a Tátrába.

• Igazság és mítoszok a magas vérnyomásról
• Szinte felfoghatatlan, hogyan tud két vadidegen ember olyan közel kerülni egymáshoz, hogy aztán testestől-lelkestől összekapcsolódik az életük — fejtegeti a Kossuth Rádió szerkesztő-műsorvezetője.
• A fibroidok ráksá válhatnak?
• Az elöl járókat mindig több akadály fékezi, ezért a repülő ék rotációja alakult ki.

Aztán pár perc múlva hallom ám, amint másik, épkézláb társunkkal közös túrát beszél meg az általam ajánlott időpontra. Ez a hozzáállásuk akkor változott meg végleg, amikor részt vettünk itthon néhány közös mászáson.