APF-gátlók és kardiális hipertónia
Édes István, Dr. Nánási Péter A szívizomzat működését meghatározó tényezők A szívizom teljesítőképességét három egymástól független tényező szabályozza, amelyek in vivo szimultán változ hat nak, egymást befolyásolják és a változások mértékétől függően módosul a szívizom működése az összehúzódások ereje. Ez a három tényező az a előterhelés preloadb az utóterhelés afterload és c az összehúzódó képesség. Az előterhelés a szívizom nyugalmi rosthosszúságát meghatározó tényezők összességét jelenti.
A nyugalmi rosthosszúságot a bal kamra végdiastolés térfogata jellemzi, amelynek a növekedésével, bizonyos határok között 2,2 µm nyugalmi sarcomer rosthosszúságig növekszik az összehúzódó erő a verővolumen. Az előterhelés növekedése tehát tartalék mechanizmust diastolés rezerv jelent a verőtérfogat és a perctérfogat növelésére. Az előterhelés legfontosabb meghatározója a vénás visszaáramlás, amit elsősorban a fizikai aktivitás, a perifériás érellenállás és a vénák tónusa befolyásol.
Az előterhelés egyéb tényezőktől is függ teljes vértérfogat, a vértérfogat pillanatnyi megoszlása, venodilatatorok, intrathoracalis és intrapericardialis nyomás stb. Az utóterhelés azoknak a tényezőknek APF-gátlók és kardiális hipertónia összeségét jelenti, amelyek a összehúzódás megindulását követően az összehúzódás ejectio ellen hatnak. Ezek közül a legfontosabb az aortaimpedancia, vörös magas vérnyomás elsősorban a perifériás érellenállás határoz meg.
Az aortaimpedancia kisebb mértékben függ az aorta falának viszkoelasztikus tulajdonságaitól és a vér viszkozitásától is. Az utóterhelés másik lényeges eleme a kamrai falfeszülés, amely a Laplace-törvény szerint a kamra sugarával lineárisan növekszik.
Ezen összefüggés alapján a dekompenzálódott és tágult bal kamrafal feszülése lényegesen meghaladja a normális méretű kamra feszülését növekszik a kamra sugara. Ez energetikailag kedvezőtlen és növeli az utóterhelést. A krónikus utóterhelés növekedése következtében kialakuló balkamra-hypertrophia növekvő kamrafalvastagság ellensúlyozza, csökkenti a falfeszülést. A kamrafeszülés befolyásolásával az előterhelés is közvetlenül szabályozza az utóterhelést.
Növekvő előterhelés, növekvő bal kamrai végdiastolés térfogattal és falfeszüléssel jár, amely növeli az utóterhelést. Összehúzódó képesség. Az összehúzódó képesség a szívizom olyan belső tulajdonsága, amely az elő- és utóterheléstől függetlenül is szabályozza az összehúzódások erejét. Állandó elő- és utóterhelés során az összehúzódás az inotrop állapot növekedése fokozza, az összehúzódás csökkenése pedig gyengíti az összehúzódások erejét.
A klinikumban elsősorban a pozitív inotrop szerek digitalis, béta adrenerg agonisták, foszfodiészteráz-gátlók, kalciumérzékenyítők stb. Az összehúzódást a szívfrekvencia is befolyásolja.
A frekvencia hirtelen növelése fokozatosan, lépcsőszerűen növeli az összehúzódások erejét, majd egy új — magasabb szintű — egyensúlyi állapot alakul ki. A frekvencia csökkentésével ennek a jelenségnek a fordítottja észlelhető.
A szívműködés szabályozása kóros körülmények között Kórtani szempontból a fokozott keringési megterhelésre a bal kamra különböző módon válaszolhat. A nyomásterhelés aortastenosis, coarctatio aortae, magas vérnyomás stb. A kamrafal vastagságának a növekedése csökkenti a falfeszülést, amely kedvező, kompenzatorikus jelenség. A térfogatterhelés aortainsufficientia, magas vérnyomás szívbetegség insufficientia, veleszületett billentyűhibák az előterhelés növekedése miatt excentrikus hypertrophiához és a bal kamra üregének jelentős kitágulásához vezet.
A bal kamraüreg átmérőjének növekedése fokozza a falfeszülést, ami kedvezőtlen az utóterhelés növekedése miatt. A kiegyenlítő mechanizmusok első lépcsője az, hogy a fokozott igényekhez növekvő vénás visszaáramlás a bal kamra a végdiastolés térfogat növekedésével válaszol, amely a megnövekedett nyugalmi rosthosszúság miatt erőteljesebb összehúzódásokat nagyobb verőtérfogatot eredményez.
Ez növeli a perctérfogatot, és így a szív alkalmazkodik a megnövekedett igényekhez. A bal kamra alkalmazkodóképessége azonban korlátozott, mivel a nyugalmi rosthosszúság növekedése csak egy optimális pontig 2,2 µm-es sarcomerhossz biztosítja az összehúzódási erő növekedését. Humorális szabályozás A szívelégtelenség kialakulása során csökken a perctérfogat és a vese vérátáramlása.
A csökkent vese vérátáramlás hatására növekszik a juxtaglomerularis renintermelés. A fokozott renintermelés aktiválja a renin-angiotenzin rendszert.
A renin-angiotenzin rendszer fontos szerepet tölt be a vérnyomás vasoconstrictioa vízháztartás aldoszteron és a szöveti proliferáció génaktiválás szabályozásában.
A humorális renin-angiotenzin rendszer mellett újabban fontos szerepet tulajdonítanak a szöveti, helyi renin-angiotenzin rendszernek is.
Idegi szabályozás A szimpatikus idegrendszer reflektorikus adrenerg aktiváció keringésszabályozó szerepe elsősorban a szívelégtelenség kialakulása során válik jelentőssé.
A szívelégtelenség súlyosságával párhuzamosan növekszik a keringő katecholaminok mennyisége. A pozitív inotrop hatás a béta-adrenerg jelfogórendszer közvetítésével valósul meg. A megnövekedett szimpatikus tónus a kialakuló érösszehúzódás miatt növeli a perifériás érellenállást és az utóterhelést. Hosszú távon kimerül a szívizom szöveti katecholamin tartaléka. A növekedett katecholaminszint által kiváltott folyamatok kompenzatorikus jellegűek a csökkenő vérnyomás kiegyenlítésérede hosszú távon inkább a bal kamra elégtelenség súlyosbodását okozzák a növekvő utóterhelés, illetve a béta1-adrenerg receptorrendszer szöveti szintjének csökkenése miatt.
Szív- és keringési elégtelenség kialakulásának sejtes mechanizmusa Az utóbbi évtizedekben a kardiológiai kutatások fejlődése tisztázta a szívelégtelenség kialakulásának molekuláris és sejtes okait.
Az egyes humán gének azonosítására genetikai térképek állnak a rendelkezésre és fejlődött a kísérletes szívgyógyászat is. Az idült túlterhelés okozta keringési elégtelenség klinikai kórkép csoportba többféle betegségforma is beletartozik ischaemiás cardiomyopathia, billentyűbetegség okozta szívelégtelenség, dilatatív cardiomyopathia stb.
Celluláris eltérések a krónikus szívelégtelenség kialakulása során. A szívelégtelenség kialakulása során kórosan csökken a ß-adrenerg- jelfogók sűrűsége is a jelfogó foszforilálódik és inaktiválódik.
Magasvérnyomás (Hypertonia) | Lab Tests Online-HU
A krónikus túlterhelés okozta keringési elégtelenség kapcsán a ß-adrenerg rendszer működésében több eltérés is ismertté vált. Ezeknek az a lényege, hogy csökken a sárterápia magas vérnyomás esetén rendszer aktiválhatósága, ami elsősorban a ß1-adrenerg jelfogószámnak sűrűségnek a csökkenésével magyarázható.
A jelfogószám csökkenése a szérum növekedett katecholamin szintje miatt kialakuló downregulatio következménye 4. A kezelés angiotenzinkonvertáló enzimgátlók, angiotenzin II receptor-blokkolók, ß-adrenerg-blokkoló vegyületek, vízhajtók stb.
Orvos válaszol
A szívizom ingerképzése és ingerületvezetése Fiziológiásan az ingerület a sinuscsomóban keletkezik nomotop ingerképzés és innen terjed végig a szívizom elektromosan aktiválható tömegén.
Ingerképzésre a sinuscsomón kívül a pitvar-kamrai APF-gátlók és kardiális hipertónia elhelyezkedő atrioventricularis csomó, továbbá a Purkinje-sejtekből felépülő intraventricularis ingerületvezető rendszer elemei is képesek.
Megfelelő ellensúlyozással fenntartott vérnyomás esetén jelentős vérvesztés is észrevétlen maradhat.
E hierarchiában a magasabban elhelyezkedő szívritmus-szabályozók saját frekvenciája nagyobb, ezért a szívműködés ütemét mindig a legmagasabb szinten elhelyezkedő aktuálisan működő ritmusszabályozó frekvenciája határozza meg a sinuscsomó kiesésekor pl. A ritmusszabályozó sajátságú sejteket az különbözteti meg a munkaizomrostoktól, hogy magukra hagyva őket ritmikus elektromos aktivitásúak.
A legegyszerűbb spontán aktivitású rendszer pozitív és negatív feed-back mechanizmus együtteseként értelmezhető.
Az akciós potenciál felszálló szára alatt a depolarizáció önmagát erősítve robbanásszerűen alakul ki. A depolarizáció hatására olyan ioncsatornák aktiválódnak, amelyek a membránt ismét negatív potenciálokra polarizálják.
Ismétlődő kisülések akkor jönnek létre, ha van a rendszerben olyan depolarizáló hatású áram, amely a repolarizált membránt ismét a küszöbpotenciál közelébe depolarizája. A nodális szövetek ezekkel a sajátságokkal rendelkeznek. A repolarizációt a depolarizáció hatására aktiválódó IK áram aktivációja indítja el. A spontán diastolés depolarizáció meredekségének legfontosabb élettani szabályozója a hiperpolarizációra aktiválódó ritmus-szabályozó-áram If.
Így a csatorna aktivációja depolarizáló hatású áramot gerjeszt, amely a spontán diastolés depolarizáció előrehaladtával fokozatosan csökken. Az IK1 áram intenzitása nodalis szöveteken csekély, így nem rögzítheti a membránpotenciált negatív értékeken.
Katecholaminok hatására a felsorolt depolarizáló áramok intenzitása fokozódik.
Mitôl függ,hogy végeznek e gyógyító kaparást? A szervezet más részein a polypok vérzésre és daganatos elfajulásra hajlamosak, célszerű őket eltávolitani, de ezt nőgyógyászával beszélje meg. Üdvözlettel: dr.
A paraszimpatikus aktiváció ellenkező hatású, sőt az acetilkolin csökkenti a spontán diastolés depolarizáció meredekségét. Mindkét hatás csökkenti a szívfrekvenciát.
A szívizom ingerületvezetése Fiziológiásan a sinuscsomóban keletkezett ingerület meghatározott sorrendben aktiválja a szomszédos elektromosan ingerlékeny szöveteket. A pitvari munkaizomrostok közé beágyazva találjuk a pitvari ingerületvezető rendszer három párhuzamosan elrendezett elemét: az elülső, a hátsó és a középső internodalis útvonalakat, amelyek gyorsan vezetik az ingerületet a sinuscsomóról az atrioventricularis csomóra. Az atrioventricularis csomóban az ingerületvezetés APF-gátlók és kardiális hipertónia pitvar-kamrai átvezetés idejemajd az intraventricularis ingerületvezető rendszer elemein His-köteg, Tawara-szárak, terminális Purkinje-rostok végighaladva ismét felgyorsul, végül az endocardialis réteg felől aktiválódnak a kamrák.